Tegnap elkezdett sorozatomat folytatnám, azzal amit én a haverságról, mint fogalomról gondolok. A haverság igen meghatározó az ember életében, mivel ebből a fajtából rengeteg van. Több van belőle, mint barátból, de kevesebb, mint ismerősből. A haverság az a kategória, mikor a közös érdekek tartják egyben ezt a fajta kapcsolatot, nevezhetjük egyfajta szimbiózisnak is. Pl.: Te azért haverkodsz velem mert van pénzem és meghívlak mindig, én meg veled azért mert erős vagy és megvédesz, és nagyon jól tudunk egymással bulizni, stb.,stb. tehát a haverság csak arra jó hogy az érdekek érvényesüljenek. Ha az érdekem úgy kívánja, segítek neked, de ha más érdekel, akkor nagy ívben leszarom az egészet. Ha bajban vagy segítenek, ha éppen semmi dolguk, de azt is úgy, hogy neked ne legyen jó, vagy egyáltalán nem segítenek, jobb esetben kimagyarázza valamivel, rosszabb esetben meg is mondja a magáét. Persze ha te vagy a partiarc a haverok között, jót mulattok együtt, majd lese szarnak egy idő múlva, sőt ki is röhögnek, hogy mennyire ciki ahogy nyomod magad...tehát az én meglátásom szerint a haverság egy képlékeny, érdekekkel és olykor gerinctelen viselkedésekkel teli, de mégis hasznos emberi kapcsolat. Hogy ezt miért merem állítani? Mert az ember természetéből adódóan beleesik hibákba, és az okos ember tanul belőlük, és nem esik még egyszer ugyanabba a csapdába. Senkise felejcse el a haverokban nem lehet bízni 100%-ban, mindig figyeljünk, mert ha belecsúszunk, nagyon fog fájni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése